|
|
A távoli jövőben járunk. Az emberiség kirajzott az űrbe,
meghódította a szomszédos csillagrendszereket, terraformált több
tucatnyi bolygót, és kolóniákat létesített rajtuk. 2555-öt írunk,
amikor csillagászok először észlelik a hatalmas, mozgó
objektumokat, amelyek az emberek új világa felé közelednek. Nincs
kétség afelől, hogy ez lesz az első kapcsolat földönkívüli
lényekkel, mindenki nagy izgalommal várja a találkozást. Az
elkövetkező két hétben az összes, kapcsolatteremtésre irányuló
próbálkozás kudarcot vall, a látogatók nem válaszolnak. A
hatóságok óvatosságra intik a külső kolóniák lakóit, a
csatacirkálók készenlétben állnak. A látogatók, akiknek a
közvélemény a dharkyn nevet adja, továbbra sem hajlandók
kommunikálni, viszont az első emberlakta bolygóra hatalmas, több
ezer tonnás gépet dobnak le. A gép felépíti saját magát, és
működni kezd, miközben az egész emberiség lélegzetét visszafojtva
figyel. A szerkezet óriási porszívóként kezd el a bolygó
felszínéről mindent beszívni, miközben valamiféle feketés-sárga
energiafolyamot sugároz fel az orbitálás pályán keringő
anyahajónak. A hatás minden pusztító fegyverét felülmúlja, az
evakuáció megkezdődik, de már túl későn, rengeteg az áldozat. A
csatacirkálók megtámadják a felszínre épített gépet és a hozzá
tartózó, náluk sokszorosan nagyobb anyahajót, és ekkor kiderül,
hogy a dharkynok rendelkeznek fegyverekkel, pajzsokkal és
vadászgépekkel is. A bolygó védelmi ereje egy fél óra alatt
semmivé válik, és folytatódik a bolygó további feldolgozása,
miközben a többi anyahajó is gépeket dob le a felszínre.
|
Az emberiséget megrázza a hideg és kegyetlen invázió. Megkezdődik
a külső kolóniák kiürítése, miközben megindult az egyesült
űrflotta, hogy megsemmisítse az ellenséget. A csata után már
nyilvánvaló, hogy az idegen faj technikai és fizikai fölényben
van, a borzalmas erősségű energiafegyverek ellen nincs védelme
a nagyobb csatahajóknak sem. A dharkynok azonban nem üldözik a
menekülő hajókat, mindössze flottájukat és a bányászgépeket
őrzik. A bolygót csupaszra szívják néhány nap alatt, a gépek
végül felemelkednek az instabillá vált, sorozatos robbanásokkal
darabokra eső bolygócsontvázról. A hajók indulnak tovább, a
következő bolygó felé. És közben újabb és újabb anyahajók
érkeznek, több száz van már belőlük.
Az elsőt újabb támadások követik az emberek részéről, de mind
kudarcra vannak ítélve. Nyilvánvalóan, a darkhynok egyetlen
célja, hogy a bolygókat feldolgozzák, a menekülőkkel nem
törődnek, nem támadják őket. Sajnos nyilvánvalóvá válik, hogy
tudatosan haladnak az egyre népesebb bolygók felé, és előbb-utóbb
a Föld is sorra kerül. Miután kiderül, hogy aki nem lő rájuk,
arra ők sem lőnek vissza, a televíziós társaságok közvetítő hajói
méhrajként veszik körül a dharkyn anyahajókat.
|
Ekkor az ismert világ peremén újabb flotta bukkan fel. Kisebb,
de mozgékonyabb hajókkal érkeznek, és azonnal megtámadják a
darkhynokat. Az emberiség ünnepel, amikor hírt kap arról, hogy
az első anyahajó tűzgolyóként zuhant a felszínre. A felszabadítók
azonban a darkhynokhoz hasonlóan, nem reagálnak a
kapcsolatteremtésre. Épp ellenkezőleg. Sokkal gyorsabban
mozognak, mint a darkhynok, megelőzik őket, és egy lakott bolygót
tűz alá vesznek. Néhány óra leforgása alatt a bolygón az élet
minden csíráját elpusztítják. Az előző sokkból épp magához tért
emberiség döbbenten nézi a riporterek utolsó tudósítását mielőtt
hajóik megsemmisülnek. Az új faj sokkal veszélyesebb és
halálosabb, mint a dharkynok. Később a vertoxin nevet kapják. A
vertoxinok az elfoglalt bolygón bázist építenek, és innen
támadják a dharkynokat. Közben az inváziós flotta túloldalán
újabb űrhajók bukkanak fel, ezúttal a dharkyonénál is hatalmasabb
csatahajókkal. Tönkrelövik az első anyahajót majd vonósugarakkal
egyszerűen bekebelezik. A nap, amelyet csillaghajóikkal
körbevesznek, lassan halványodni kezd, ahogy elszívják
energiáját. Az elkövetkezendő napokban a két új faj felváltva
támadja az elsőt, és csatáznak egymással, váltakozó sikerrel.
|
Tudósok, politikusok, emberek százezrei próbálnak rájönni, mi
történik, mit kellene tenni. Egy Eudoron nevű tudós teóriája
alapján a dharkyn nem más, mint egy galaktikus vándorló csorda.
Az alapvetően "békés" lényeket csak a táplálék érdekli. Puszta
szerencsétlenség, hogy az igen gazdag "termőföldet" jelentő
emberi csillagrendszerek épp a csorda útjába estek. Másrészről,
minden növényevőt vonzanak a ragadozók, akik hiénaként kísérik
a csordát. A vertoxinok és a gadhonok (így nevezték el a harmadik
fajt), ragadozók, akiket szintén kevéssé érdekel az emberiség
sorsa, ők a darkhynokat követték, belőlük táplálkoznak. Eudoron
teóriáját mindenki kétkedve fogadja, de néhányan azt mondják, ha
igaz, ez esély lehet a túlélésre, hiszen az invázió nyilvánvalóan
nem az emberiség kiirtására irányul, legfeljebb az egy sajnálatos
mellékkövetkezménye lehet. Van, aki azt hangoztatja, ki kell
használni, hogy a támadók semmibe veszik az embereket. Kialakul
egy ellenállási mozgalom, apró vadászgépek sújtanak le a
támadókra. Sokszor veszítenek, de néha sikerrel járnak. Az első
zsákmányok idegen fegyverek és más eszközök. Ezek vizsgálata és
használata olyan felgyorsított technológiai fejlődést tesz
lehetővé, amely tovább segít kiegyenlíteni az esélyeket. Közben
milliárdok próbálnak menekülni, minél távolabbra, annál jobb.
Gazdaságok mennek tönkre, és lesz néhány emberből milliárdos.
Szerencsére, a darkhynok lassan haladnak, van lehetőség az
emberélet mentésére, és a ragadozók sem igen előzik meg őket.
Becslések szerint több évbe is beletelhet, mire a Földet
felperzselik, és addigra akár a dharkyn flotta is vereséget
szenvedhet a vertoxinoktól vagy gadhonoktól. Erre azonban kevés
az esély - a darkhynok nemhogy irdatlan számbeli fölényben
vannak, de a bányákból nyert nyersanyag segítségével újabb
anyahajókat építenek.
|
Hetek, hónapok múlnak el, a legtöbben hozzászoknak, hogy
megváltozott a helyzet. Várják a véget, vagy megpróbálják a
legtöbbet kihozni a hátralevő időből. Az ellenállók megerősödnek,
már olyan hajókat, fegyvereket használnak, amelyeket a
behatolóktól szerzett zsákmány alapján építenek. Törődik-e a
tigris azzal, ha néha a szúnyog vért szív tőle? Persze, senki sem
szereti, ha az embereket szúnyogokhoz, vagy egy lelegelés előtt
álló réthez hasonlítják, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet,
és Eudoron teóriája helyes volt. Amikor végül az újabb fajok
megérkeznek a vertoxinok és gadhonok nyomában, még gyilkosabb
fegyverekkel, már nem lepődik meg senki. Mindössze annyiban
módosult Eudoron elmélete, hogy a dharkynok nem egy bivalycsorda,
hanem egy plankton raj, amelyekből a vertoxinok és gadhonok apró
halakként táplálkoznak, amelyeket egyre nagyobb halak követnek.
|
Milyen szerepet kapsz te ebben az epikus konfliktusban? Egyike
vagy a bátor ellenállóknak, akik szembe mernek szállni az
emberiséget felzabáló félelmetes fajokkal. Törékeny bárkád az
emberiség csúcsfegyvereivel van felszerelve, de ezek hatékonysága
igen csekély a támadókkal szemben. Felszereltségedet azonban
kiegészíti elszántságod. Ha elég ügyes vagy, kisebb darkhyn
felderítő drónok lelövésével jobb felszereléshez juthatsz, és így
idővel a komolyabb hajókkal is szembeszállhatsz. Csak magadra
számíthatsz, hiszen a flottába tömörülő hajókat a fejlett
fegyverek könyörtelenül elsöprik, míg a magadfajta hajó
csipkelődését csak szúnyogcsípésnek tekintik, aminek a végső
megsemmisítése nem éri meg az erőforrásokat. Légy Te az emberiség
hőse, mutasd meg, hogy nem csak szúnyogok és planktoneledelek
vagyunk, hogy ha elég hosszú ideig tudjuk csipkedni őket, akkor
a tápláléklánc tetejére kerülhetünk!
|
|
|
