Azonosító:
Jelszó:










A távoli jövőben járunk. Az emberiség kirajzott az űrbe, meghódította a szomszédos csillagrendszereket, terraformált több tucatnyi bolygót, és kolóniákat létesített rajtuk. 2555-öt írunk, amikor csillagászok először észlelik a hatalmas, mozgó objektumokat, amelyek az emberek új világa felé közelednek. Nincs kétség afelől, hogy ez lesz az első kapcsolat földönkívüli lényekkel, mindenki nagy izgalommal várja a találkozást. Az elkövetkező két hétben az összes, kapcsolatteremtésre irányuló próbálkozás kudarcot vall, a látogatók nem válaszolnak. A hatóságok óvatosságra intik a külső kolóniák lakóit, a csatacirkálók készenlétben állnak. A látogatók, akiknek a közvélemény a dharkyn nevet adja, továbbra sem hajlandók kommunikálni, viszont az első emberlakta bolygóra hatalmas, több ezer tonnás gépet dobnak le. A gép felépíti saját magát, és működni kezd, miközben az egész emberiség lélegzetét visszafojtva figyel. A szerkezet óriási porszívóként kezd el a bolygó felszínéről mindent beszívni, miközben valamiféle feketés-sárga energiafolyamot sugároz fel az orbitálás pályán keringő anyahajónak. A hatás minden pusztító fegyverét felülmúlja, az evakuáció megkezdődik, de már túl későn, rengeteg az áldozat. A csatacirkálók megtámadják a felszínre épített gépet és a hozzá tartózó, náluk sokszorosan nagyobb anyahajót, és ekkor kiderül, hogy a dharkynok rendelkeznek fegyverekkel, pajzsokkal és vadászgépekkel is. A bolygó védelmi ereje egy fél óra alatt semmivé válik, és folytatódik a bolygó további feldolgozása, miközben a többi anyahajó is gépeket dob le a felszínre.

Az emberiséget megrázza a hideg és kegyetlen invázió. Megkezdődik a külső kolóniák kiürítése, miközben megindult az egyesült űrflotta, hogy megsemmisítse az ellenséget. A csata után már nyilvánvaló, hogy az idegen faj technikai és fizikai fölényben van, a borzalmas erősségű energiafegyverek ellen nincs védelme a nagyobb csatahajóknak sem. A dharkynok azonban nem üldözik a menekülő hajókat, mindössze flottájukat és a bányászgépeket őrzik. A bolygót csupaszra szívják néhány nap alatt, a gépek végül felemelkednek az instabillá vált, sorozatos robbanásokkal darabokra eső bolygócsontvázról. A hajók indulnak tovább, a következő bolygó felé. És közben újabb és újabb anyahajók érkeznek, több száz van már belőlük.
Az elsőt újabb támadások követik az emberek részéről, de mind kudarcra vannak ítélve. Nyilvánvalóan, a darkhynok egyetlen célja, hogy a bolygókat feldolgozzák, a menekülőkkel nem törődnek, nem támadják őket. Sajnos nyilvánvalóvá válik, hogy tudatosan haladnak az egyre népesebb bolygók felé, és előbb-utóbb a Föld is sorra kerül. Miután kiderül, hogy aki nem lő rájuk, arra ők sem lőnek vissza, a televíziós társaságok közvetítő hajói méhrajként veszik körül a dharkyn anyahajókat.

Ekkor az ismert világ peremén újabb flotta bukkan fel. Kisebb, de mozgékonyabb hajókkal érkeznek, és azonnal megtámadják a darkhynokat. Az emberiség ünnepel, amikor hírt kap arról, hogy az első anyahajó tűzgolyóként zuhant a felszínre. A felszabadítók azonban a darkhynokhoz hasonlóan, nem reagálnak a kapcsolatteremtésre. Épp ellenkezőleg. Sokkal gyorsabban mozognak, mint a darkhynok, megelőzik őket, és egy lakott bolygót tűz alá vesznek. Néhány óra leforgása alatt a bolygón az élet minden csíráját elpusztítják. Az előző sokkból épp magához tért emberiség döbbenten nézi a riporterek utolsó tudósítását mielőtt hajóik megsemmisülnek. Az új faj sokkal veszélyesebb és halálosabb, mint a dharkynok. Később a vertoxin nevet kapják. A vertoxinok az elfoglalt bolygón bázist építenek, és innen támadják a dharkynokat. Közben az inváziós flotta túloldalán újabb űrhajók bukkanak fel, ezúttal a dharkyonénál is hatalmasabb csatahajókkal. Tönkrelövik az első anyahajót majd vonósugarakkal egyszerűen bekebelezik. A nap, amelyet csillaghajóikkal körbevesznek, lassan halványodni kezd, ahogy elszívják energiáját. Az elkövetkezendő napokban a két új faj felváltva támadja az elsőt, és csatáznak egymással, váltakozó sikerrel.

Tudósok, politikusok, emberek százezrei próbálnak rájönni, mi történik, mit kellene tenni. Egy Eudoron nevű tudós teóriája alapján a dharkyn nem más, mint egy galaktikus vándorló csorda. Az alapvetően "békés" lényeket csak a táplálék érdekli. Puszta szerencsétlenség, hogy az igen gazdag "termőföldet" jelentő emberi csillagrendszerek épp a csorda útjába estek. Másrészről, minden növényevőt vonzanak a ragadozók, akik hiénaként kísérik a csordát. A vertoxinok és a gadhonok (így nevezték el a harmadik fajt), ragadozók, akiket szintén kevéssé érdekel az emberiség sorsa, ők a darkhynokat követték, belőlük táplálkoznak. Eudoron teóriáját mindenki kétkedve fogadja, de néhányan azt mondják, ha igaz, ez esély lehet a túlélésre, hiszen az invázió nyilvánvalóan nem az emberiség kiirtására irányul, legfeljebb az egy sajnálatos mellékkövetkezménye lehet. Van, aki azt hangoztatja, ki kell használni, hogy a támadók semmibe veszik az embereket. Kialakul egy ellenállási mozgalom, apró vadászgépek sújtanak le a támadókra. Sokszor veszítenek, de néha sikerrel járnak. Az első zsákmányok idegen fegyverek és más eszközök. Ezek vizsgálata és használata olyan felgyorsított technológiai fejlődést tesz lehetővé, amely tovább segít kiegyenlíteni az esélyeket. Közben milliárdok próbálnak menekülni, minél távolabbra, annál jobb. Gazdaságok mennek tönkre, és lesz néhány emberből milliárdos. Szerencsére, a darkhynok lassan haladnak, van lehetőség az emberélet mentésére, és a ragadozók sem igen előzik meg őket. Becslések szerint több évbe is beletelhet, mire a Földet felperzselik, és addigra akár a dharkyn flotta is vereséget szenvedhet a vertoxinoktól vagy gadhonoktól. Erre azonban kevés az esély - a darkhynok nemhogy irdatlan számbeli fölényben vannak, de a bányákból nyert nyersanyag segítségével újabb anyahajókat építenek.

Hetek, hónapok múlnak el, a legtöbben hozzászoknak, hogy megváltozott a helyzet. Várják a véget, vagy megpróbálják a legtöbbet kihozni a hátralevő időből. Az ellenállók megerősödnek, már olyan hajókat, fegyvereket használnak, amelyeket a behatolóktól szerzett zsákmány alapján építenek. Törődik-e a tigris azzal, ha néha a szúnyog vért szív tőle? Persze, senki sem szereti, ha az embereket szúnyogokhoz, vagy egy lelegelés előtt álló réthez hasonlítják, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet, és Eudoron teóriája helyes volt. Amikor végül az újabb fajok megérkeznek a vertoxinok és gadhonok nyomában, még gyilkosabb fegyverekkel, már nem lepődik meg senki. Mindössze annyiban módosult Eudoron elmélete, hogy a dharkynok nem egy bivalycsorda, hanem egy plankton raj, amelyekből a vertoxinok és gadhonok apró halakként táplálkoznak, amelyeket egyre nagyobb halak követnek.

Milyen szerepet kapsz te ebben az epikus konfliktusban? Egyike vagy a bátor ellenállóknak, akik szembe mernek szállni az emberiséget felzabáló félelmetes fajokkal. Törékeny bárkád az emberiség csúcsfegyvereivel van felszerelve, de ezek hatékonysága igen csekély a támadókkal szemben. Felszereltségedet azonban kiegészíti elszántságod. Ha elég ügyes vagy, kisebb darkhyn felderítő drónok lelövésével jobb felszereléshez juthatsz, és így idővel a komolyabb hajókkal is szembeszállhatsz. Csak magadra számíthatsz, hiszen a flottába tömörülő hajókat a fejlett fegyverek könyörtelenül elsöprik, míg a magadfajta hajó csipkelődését csak szúnyogcsípésnek tekintik, aminek a végső megsemmisítése nem éri meg az erőforrásokat. Légy Te az emberiség hőse, mutasd meg, hogy nem csak szúnyogok és planktoneledelek vagyunk, hogy ha elég hosszú ideig tudjuk csipkedni őket, akkor a tápláléklánc tetejére kerülhetünk!

Összesen 1325 regisztrált felhasználó és 2759 karakter.


   
  Adatvédelem | Látogatottság |